2013. április 30., kedd

Pakkot kaptam!! Foodie Penpals mozgalom

Ez a bejegyzés kivételesen nem a nyalókákról szól, de azért mégiscsak lesz benne édesség.
Egy ismerősöm hívott, hogy vegyek részt a Foodie Penpals mozgalomban, ami abból áll, hogy minden hónapban összesorsolják a különböző európai országokból a résztvevő embereket (sok köztük a blogger, de ez nem általános) és mindenki küld, illetve kap egy csomagot valakitől. Éppen mint karácsonykor - csak akkor kihúztuk a neveket, előbb a suliban, aztán a különböző munkahelyeken :) Jópofa dolognak tűnt, meg arra gondoltam, hogy kísérletezés mellett a nyelvet is gyakorlom, úgyhogy belevágtam.

The Lean Green Bean

Picit el is feledkeztem az egészről, és eléggé meglepődtem, amikor az egyik futárszolgálat embere meghozta a csomagomat. Kb. úgy örültem, mint gyerekkoromban a karácsonyi ajándéknak :) Mivel van értékhatár, ne gondoljatok nagy dolgokra, inkább csak apróságokat küldenek egymásnak az emberek.

Kerry Adamowitztól érkezett a csomag, aki termékfejlesztőként dolgozik egy élelmiszeripari vállalatnál (nem írta meg, hogy melyiknél). Az angliai Aylesburyben él, ami a kacsákról híres. A családja Lengyelországból származik, ezért sok más recept mellett a pirogét is elküldte.
A dobozomban rengeteg minden volt, kicsit eklektikusan feledve a Brit Szigeteket: keksz Walesből (ezt ettük meg először), mini Baileys, vajas keksz Skóciából, angol mustár, Yorkshire Pudding mix, Custard mix, Worcesterhire szósz, currys rizs, rizspuding, virágméz és Cadbury csoki (csak a pontosság kedvéért Diary Milk dreamy chocolate truffle). Ismeretlen dolognak csak a custard tűnik, annak majd utánanézek :)


Nekem Emma Daviesnek kellett csomagot küldenem. Emma Bristolban él, és szerkesztő az Official PlayStation Magazine-nál. Próbáltam az angliai ismerőseim véleménye alapján összeállítani, hogy mit küldjek neki, de mindenképpen tipikus magyar élelmiszereket akartam. Mivel romlandó nem lehetett, sajna a Túró Rudi egyből kiesett, pedig azt biztosan csomagoltam volna. Került a dobozba paprika, házi csipkebogyó lekvár, szárított medvehagyma, pörkölt krém, gulyás krém, jókai bableves (sajna zacskós), magyaros fűszerkeverék, libamáj pástétom, negró, néger csók és egy csomó nyalóka. Küldtem én is recepteket, meg némi leírást a fűszerekről.


Egyelőre nem tudom, hogy mi a reakció, mert a csomagbarátom nem túl gyakran blogol. Mindenesetre a Foodie Penpal szerintem nagyon vidám dolog, és bárki csatlakozhat hozzá!

Update: itt olvasható Emma írása a csomagról.

2013. április 16., kedd

Fényképes, mintás nyalóka

Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogyan lehetne mintás vagy fényképes nyalókát csinálni. Hosszú ideje gyűjtöm a szebbnél szebb motívumokat, és nagyon szeretném ezeket nyalókákba zárva látni.

Az elmúlt hetekben két alkalom is adódott, hogy kipróbáljam az elképzelésemet. Szilvi barátnőm megkért arra, hogy esküvői ajándéknak készítsek egy fényképes nyalókát, illetve készültünk a Budapest 100 programra, de nem volt semmi "személyes" ajándéktárgyunk itt, Wekerlén.


Először ez utóbbiról: a motívum adott volt, a Kós Károly tér 3. lépcsőházának gyönyörű kovácsoltvas lepkéi. Az egyik lepkéről szerencsére kaptam egy rendes felbontású képet, köszönhetően annak, hogy több fotós is lakik a házban. Abból indultam ki, hogy ha a torták tetejére lehet fényképet nyomtatni, akkor lepke motívumot is lehet, ha szépen berendezzük őket egymás mellé és megtöltünk vele mondjuk egy A4-es lapot. Kicsit aggódtam azon, hogyan fog kinézni ennyi fekete festék ostyalapra nyomtatva, de csak nagyon minimálisan lett hólyagos. (Egyébként azt hittem, több helyen foglalkoznak ilyen ehető fénykép nyomtatásával.) Szóval megvolt kinyomtatott lap, amiből a nyalóka méretéhez passzoló köröket vágtam ki.


Eddig rendben is volt, de be kellett juttatni a nyalókába az ostyalapot. Az első elképzelésem az volt, hogy a forró nyalókára egyszerűen rásimítom az ostyát, és kész. Végülis  működött, de valahogy nem volt az igazi. Úgy éreztem, hogy olyan "kopasz" maradt az ostyalap felülete, ezért egy átlátszó réteget megpróbáltam ráhúzni. Na itt romlott el a dolog, az ostya mindenhol felpöndörödött és teljesen használhatatlan lett a végeredmény.


Ha már ennyit szenvedtem vele, semmiképpen nem akartam feladni a dolgot. Újabb ötletelés után megfordítottam a folyamatot, éééééés működött! Nem nagyon mertem kiszámolni, hogy, mennyibe is került összesen a kísérlet, pláne, hogy a férjem mindig azt szokta mondani, hogy kevés ilyen drága hobbi létezik (szerintem természetese nincs igaza :), de úgy gondolom, megérte, mert igazán szépek lettek a nyalókák. A visszajelzések is nagyon pozitívak voltak, mind az ötven darabot elvitték. Igazi limited edition volt :)



Az esküvős nyalókánál egyszerűbb dolgom volt, mert jóval nagyobb, tenyérnyi méretben kellett elkészíteni. Mivel nem tudtam, hogy mi a fontosabb, a fotó láthatósága vagy a tartósság, kétféle változatot csináltam. Az egyiken nem volt semmi az ostya felett, a másikra raktam egy plusz réteg nyalókát. Így néztek ki:

Húsvétkor egyébként már próbálkoztam valami hasonlóval, de akkor cukorkoronggal (elméletileg muffinhoz/cupcake-hez árulták). Szerencsére az elronthatatlan :) Semmilyen módon nem befolyásolja az állagát vagy a színét a forró cukor magas hőfoka. Hátránya, hogy csak azt lehet használni, ami éppen kapható.